Az alábbi blogbejegyzést Radnóti Zoltán blogjáról vettük át a szerző engedélyével.
Ezt a cikket írhatnám mint a Rabbitestület elnöke, vagy mint rabbi, vagy mint zsidó, vagy mint apuka…
Válasszuk ki, melyik is illik ide…
Szeretném 4 bibliai (tórai) idézettel kezdeni… (De kezdhetném akár többel is)
Mózes 1. könyve 15. fejezet:
18. Azon a napon kötött az Örökkévaló szövetséget Ávrommal, mondván: A te magzatodnak adom ezt a földet, az egyiptomi folyamtól a nagy folyamig, a Perosz folyamig: 19. A Kénit, a Kenizzit és a Kádmónit, 20. a Chittit, a Perizzit és a Refóimot, 21. az Emórit, a Kánaánit, a Girgósit és a Jevúszit.
Mózes 2. könyve 3. fejezet:.
8. Azért leszálltam, hogy megmentsem Egyiptom kezéből, hogy felvigyem amaz országból jó és tágas országba, tejjel-mézzel folyó országba, a Kánaáni, a Chitti, az Emóri, a Perízzi, a Chívvi és a Jevúszi helyére.
Mózes 2. könyve 23. fejezet:
23. Mert jár majd az én angyalom előtted és elvisz téged az Emórihoz, a Chittihez, a Perizihez; a Kánaánihoz, a Chivvihez és Jevúszihoz;
Mózes 5. könyve 7. fejezet:
1. Ha elvisz téged az Örökkévaló, a te Istened az országba, ahova te bemész, hogy elfoglaljad azt és kiűz sok népet előled, a Chittit, a Girgosit, az Emórit, a Kanaánit, a Perizzit, a Chivvit és a Jevúszit, hét nemzetet, számosabbakat és hatalmasabbakat nálad.
Hogy miért írom le mindezt?
Mert amikor a mellékelt ötödik osztályos történelem tankönyv a Bibliáról tanít, pont a Bibliát hazudtolja meg, és ezen felül az unásig ismert virtigli antiszemita lózungokat sulykolja a 12 éves gyermekek fejébe. (30-33. oldal)

Ezt a blogbejegyzést a 

Az idei tanévnyitó kapcsán a közoktatási államtitkár szájából elhangzott a nagy bejelentés: 2017-től minden tankönyv ingyenes lesz. Ebbe a vonulatba illeszkednek az OFI által rohammunkában, néhány hónap alatt kifejlesztett, új iskolai atlaszok. Egy-egy földrajzi és történelmi atlasz az általános és egy-egy a középiskolák számára. Azt most ne firtassuk, hogy az új kiadványok terjedelemben, tartalomban és kivitelben hogyan viszonyulnak az iskolák számára eddig elérhető atlaszokhoz. Az megér egy külön misét. Ám a történetnek létezik két tanulságos vonulata, amit érdemes szóvá tenni. Az egyik az eljárás, ahogy az oktatási kormányzat az iskolákba juttatta az atlaszokat, a másik pedig a látszólag nagyon innovatív újítás, amelyet az új atlaszok lehetőségként jelentenek.
Kifejezetten rossz viszonyban vagyok azokkal a tankönyvekkel, amelyekben beírva, kiegészítve megoldandó feladatok vannak, és különösen rosszban vagyok azzal, ha egy tanár kifejezetten megköveteli, hogy a feladatokat a gyerekek tollal oldják meg. Ez a gyakorlat ugyanis hatalmas kérdőjelet tesz a címben említett kérés végére: könyv-e a tankönyv?