2010 tavaszán az OFI megbízást adott egy olyan munkaanyag elkészítésére, amely nemzetközi áttekintést ad más országok tankönyvpolitikájáról és gyakorlatáról. Így születhetett meg Kojanitz László: Tankönyvpolitika, tankönyvkiadás és tankönyvhasználat a nagyvilágban c. kitűnő elemzése.
A munka elkészítésének bevallott célja az volt, hogy tartalmas háttéranyagot biztosítson a tankönyvekre vonatkozó további kutatások és oktatáspolitikai döntések elkészítéséhez.
Az elemzés szerzője szerint: „Egy-egy ország aktuális oktatáspolitikájáról sok mindent elárulnak azok a szabályok, amelyek a közoktatási tankönyvek kiadására és használatára vonatkoznak. Az is nyilvánvaló hogy mindaz, ami a tankönyvek terén történik, szorosan összefügg az adott ország politikai és gazdasági viszonyaival, iskolai tradícióival, a pedagógiai kultúra általános színvonalával és az oktatási intézményrendszer egészének működésével.”
Azt hiszem ezzel a megállapítással maradéktalanul egyetérthetünk. Ezért az átalakított hazai oktatási rendszer jellemzőit érdemes összevetni a szóban forgó elemzésben tárgyalt külföldi példákkal.
Az elmúlt 10 évben egyre tudatosabban figyeltem a fiam tankönyveit. Évről évre több darabot kötöttem be a tanév elején és persze egyre többet fizettem is értük. Ebben a hatalmas kupacban (meg persze a többiben is) háromféle könyv van. Vannak olyanok, amelyek a tanév végén igencsak meggyötört állapotban kerülnek be a szekrénybe, bár év közben át is kötöm őket, igencsak használtak kívül és belül egyaránt. Nem firkálásról vagy rongálásról van szó, hanem arról, hogy látszik, a tankönyvet rendszeresen használták. Vannak olyan tankönyvek is, amelyek gyakorlatilag érintetlenül kerülnek az íróasztal fiókjából a tavalyi kupacba, ezek azok, amiket tanév közben egyáltalán nem vagy szinte soha nem kellett elővenni. Ezeket nézve az emberben felmegy a pumpa, hiszen egy rakás pénzért muszáj volt megvenni őket, ami viszont láthatóan felesleges pénzkidobás volt. A harmadik kupac talán a legdühítőbb. Azok a könyvek kerülnek ide, amelyek kívülről meggyötörtek, belülről viszont teljesen érintetlenek. Ezeket nem csak feleslegesen vásároltatták meg velünk, de rendszeresen cipelnie is kell a gyerekeknek őket az iskolába, egyébként a felszerelés hiányában gyűlnek a mínuszok vagy elégtelenek, a tanulói teljesítménytől teljesen függetlenül is simán lehet rontani. Emlékszem, már nekem is voltak olyan tanáraim, akiknek nagyon fontos volt, hogy ott álljon a padon stószban a könyv, a munkafüzet, az atlasz, a füzet, bár nem feltétlenül nyitottuk ki őket. Akkoriban ez nem terhelte annyira a családok pénztárcáját, egy-egy fél erdőt azonban csak kiirtottak az iskolák fölös könyveihez, manapság viszont már anyagi terhet is jelent a sok felesleg.
Bajuszt rajzoltál a szereplőkre? Aláhúztad a lényeget? Egyáltalán kinyitottad? Vagy érdekes képek voltak benne? Izgalmas volt? Netán jól tanulható? Miért? Muszájból tanítottad? Vagy örömmel? Itt az alkalom, hogy leírd! Mennyit dolgoztál vele, amíg írtad? Milyen újdonságot akartál megmutatni? Most mindezt megoszthatod másokkal is!