2010 tavaszán az OFI megbízást adott egy olyan munkaanyag elkészítésére, amely nemzetközi áttekintést ad más országok tankönyvpolitikájáról és gyakorlatáról. Így születhetett meg Kojanitz László: Tankönyvpolitika, tankönyvkiadás és tankönyvhasználat a nagyvilágban c. kitűnő elemzése.
A munka elkészítésének bevallott célja az volt, hogy tartalmas háttéranyagot biztosítson a tankönyvekre vonatkozó további kutatások és oktatáspolitikai döntések elkészítéséhez.
Az elemzés szerzője szerint: „Egy-egy ország aktuális oktatáspolitikájáról sok mindent elárulnak azok a szabályok, amelyek a közoktatási tankönyvek kiadására és használatára vonatkoznak. Az is nyilvánvaló hogy mindaz, ami a tankönyvek terén történik, szorosan összefügg az adott ország politikai és gazdasági viszonyaival, iskolai tradícióival, a pedagógiai kultúra általános színvonalával és az oktatási intézményrendszer egészének működésével.”
Azt hiszem ezzel a megállapítással maradéktalanul egyetérthetünk. Ezért az átalakított hazai oktatási rendszer jellemzőit érdemes összevetni a szóban forgó elemzésben tárgyalt külföldi példákkal.
Az egyszerűség és a könnyebb áttekinthetőség kedvéért a tanulmány táblázatait egyetlen nagy táblázatba vontam össze, kiegészítve a hazánkra vonatkozó jellemzőkkel. Az egyes jellemzőket színezéssel különböztettem meg az elemzésben leírt kétféle modell alapján, valamint fontosnak tartottam kiegészíteni a táblázatot a Magyarország sorral is az összehasonlíthatóság miatt.
Ez már csak azért is lényeges, mert az utóbbi években a korábbi felfogással szemben nem csak az engedélyezés területén, hanem a tankönyvkiadásban is meghatározó lett az állam részvétele, és kizárólagossá vált a szerepe a tankönyvek terjesztésében.
A táblázatban felsorolt országok közül az Európai Unióban nálunk lett az állami ellenőrzés és állami részvétel a legerősebb, még Bulgáriában sincs ilyen mértékű állami befolyás alatt a tankönyvkiadás és tankönyvellátás. Az EU-n kívüli országok közül a török modellhez hasonlít leginkább, de bizonyos tekintetben nálunk még annál is jelentősebb az állami szerepvállalás.
Felvetődik a kérdés:
Megfelelő módszer-e a 21. században az erős központosítási törekvés, és alkalmas-e az oktatás színvonalának emelésére?
Mi, akik a tankönyvkiadásban dolgozunk, hosszú évek óta látjuk, hogy valódi oktatási reformokra van szükség az ország versenyképességének javítása miatt. A kérdés változatlanul az, hogy a 2-3 éve bevezetett reformok jó irányba mutatnak-e. A trendek a kétféle modellben mit mutatnak? Jó lenne ismernünk az oktatáskutatók válaszát az óhatatlanul felvetődő kérdésekre.
Elemzésünket vitaindítónak szántuk egy őszi rendezvényünkhöz. A TANOSZ tiszteletbeli elnöke Dr. Karlovitz János ez év őszére konferencia megszervezését tűzte ki célul a hazai tankönyvkutatásban, tankönyvfejlesztésben és tankönyvkiadásban érdekelt szereplők részvételével.