Tankönyvekről diákoknak, tanároknak, szülőknek. Mindenkinek, aki iskolába jár vagy járt.

Tankönyvek

A szakma örömei

2015. december 23. - Graner

szaray2.jpg 

Fogynak, mint a népesség. Olyanok vagyunk, mint a rosszul feldíszített karácsonyfa, aminek ágait ormótlanul nagy gömbök húzzák le. A sok adminisztrálásba, önigazolásszerű papírgyártásba, pöcsbe-becsbe szépen lassan belegebedünk. Vagy ha túléljük, - jaj, Istenem, miért ne élnénk túl? ahogy Antall József mondta, Kelet-Európában, ha az embert nem végzik ki, a többi már részletkérdés - akkor is minden megy a régiben. A túlzó ostobaságok megmaradnak a rendszerben, de majd rutinosan kipipáljuk és rá se hederítünk, az országot, régiókat járó inspektorok szemet hunynak, kicsit összekacsintanak az éppen felmért-ellenőrzött-vizsgáztatott áldozatokkal. Teljesítményösztönző, pedagógiai kultúránkra trendfordító hatással nem gondolom, hogy lesz, az ilyen vénülő csatalovakra, mint én, egészen biztosan nem. Mindenki elégedetlen, nincs ma olyan tanári szoba Magyarországon, ahol nyugalom és béke honolna, ahol a kiegyensúlyozott tanítói-nevelői munka ritmusos lüktetése lenne uralkodó. Tűrünk. Az 1980-as évek elejétől puhult, ami most keményedik. (1990-ben járt nálam utoljára szakfelügyelő. A létige használatáról szólt az oroszóra, emlékszem, Bagó Pista annyit fűzött hozzá, hogy kopulának is nevezik.)  Kádár János vigyorogva kacsint ránk a pokolból.

De nem általánosságban akartam nyavalyogni, hanem az új 9. osztályos történelemkönyv bosszantó hibáit osztom meg. 

szaray1.jpg
A korábbi tanterv szerint a gimnázium első évfolyamán a X. század végéig jutottunk el. A mostani új Száray, amiből illusztrációim származnak rátesz erre fél évezredet! Ennek megfelelően a nagy földrajzi felfedezésekig érünk az egyetemes történelemben és Mátyás haláláig a magyarban. Mindez hogy oldható meg egy karcsúbbá vált tankönyvvel heti két órában? Év végére meglátom. A város alapításától a köztársaság fénykoráig c. lecke két szomszédos oldalát másoltam ki illusztrációként. A szkennelt képeken kevésbé látszik, de érzékelhető, hogy az irdatlan mennyiségű anyag besuvasztásának egyik módszere a kicsi betűméret. Nem mértem meg, de úgy tűnik, hogy a megtanulandó ún. főszöveg betűi olyanok, mint a régebbi tankönyvekben az apróbetűs részek voltak, itt az apróbetűs kiegészítő szövegrészek pedig szinte olvashatatlan bolhabetűvel készültek. Történik mindez akkor, amikor a nyomtatott könyvek piacán erősen törekszenek arra, hogy egy oldalon kevés betű legyen, és éppen ezért gyorsan, gördülékenyen olvassuk a könnyed, levegős elrendezésű szöveget. 
Ezen apróságon kívül az ábrákra hívnám fel a figyelmet. Két egymást követő oldalon 4 van belőlük! A Száray könyvek elmaradhatatlan sajátossága, hogy az állam felépítését és a társadalmi változásokat így mutatja be. Különböző színű négyzetekbe, téglalapokba írt szavak, ide-oda kunkorodó nyilak segítségével bontakozik ki előttünk a történeti folyamatológia! Ha kibontakozik! Ha van a tanárnak elég türelme, hogy végigkísérje a szerző szándékát és logikáját, vagy annak legalább néhány elemét. A diákság véleményét ismerem. De hát nem is lehet más, hiszen annyi információt zsúfol egy ötször öt centis területen, hogy még az érdeklődő gyereknek is elmehet a kedve a római res publica tanulmányozásától.
Ilyen a legfontosabb munkaeszközünk. És akkor legyen a tanár érdekes, módszertanilag változatos, heti két órában gyakran mérje a teljesítményt, hogy bizton meg lehessen állapítani a nebulók félévi előmenetelét. Az osztálylétszám? Bagatell, szóra sem érdemes, csak 37-en vannak!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tankonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr788193876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.