Tankönyvekről diákoknak, tanároknak, szülőknek. Mindenkinek, aki iskolába jár vagy járt.

Tankönyvek

Könyv-e a tankönyv, és ha igen, miért kell firkálni?

2015. július 23. - paddington

Kifejezetten rossz viszonyban vagyok azokkal a tankönyvekkel, amelyekben beírva, kiegészítve megoldandó feladatok vannak, és különösen rosszban vagyok azzal, ha egy tanár kifejezetten megköveteli, hogy a feladatokat a gyerekek tollal oldják meg. Ez a gyakorlat ugyanis hatalmas kérdőjelet tesz a címben említett kérés végére: könyv-e a tankönyv?

A legtöbb családban a gyerekeket egészen kicsi koruktól kezdve arra nevelik, a könyvekre vigyázni kell, óvatosan illik velük bánni, nem összegyűrni, elszakítani, a színes ceruzákat, filceket pedig tartsuk távol azoktól, hiszen okos tárgyak azok, évek múlva is szeretnénk azokat kézbe venni. Aztán elérkezik az első osztály és 6-7 éves gyermekünk, kezében az első munkatankönyvekkel értékválsággal néz szembe. Ezek a kötetek ugyanis nagyon hasonlítanak azokra a könyvekre, amelyeket apa és anya óvott, most viszont a tanító néni kifejezetten arra szólítja fel őket, hogy firkálják össze őket, sokszor tollal, színes ceruzákkal, zsírkrétákkal.

Egy pedagógus úgy egy éve őrületesen kioktatott a Facebookon és elmagyarázta, hogy mennyivel könnyebb így, ezekkel a taneszközökkel a tanítás. Ez nyilván azoknak a pedagógusoknak a hozzáállása, akik nem tananyagot, végképp nem gyereket, hanem tankönyvet tanítanak. A gyerekek érdeklődésének, egyéni haladásának megfelelő feladatok összeállítása, az egyszerűen rendelkezésre álló anyagok, például újságok, csomagolópapír, maradék textíliák használata nyilván munkaigényes (lenne).

A kötelező firkálással elértéktelenített munkatankönyvek mellett használt egyik érv az, hogy könnyebbé teszi a tanulást, ha minden egy helyen van, nem kell keresgélni a könyvben, a füzetben (ne adja az ég, az Interneten). Hadd hívjam itt fel a figyelmet Robert Bjork amerikai pszichológia professzor kutatási eredményeire, aki a hatékony tanulás érdekében a „kedvező hatású nehézségek” (desirable difficulties) elméletét dolgozta ki. Az elmélet nagyon egyszerű: az a tudás tartósabb, amiért meg kell dolgozni; nem igaz tehát, hogy a munkatankönyvek kézre álló, előre félig megrágott tananyaga jobban segítené a valódi tanulást. Persze lehet, erről nem szól a kutatás, hogy a benyal-visszaböfög-elfelejt magyar pedagógiai szentháromsága céljára ez a módszer jobb, hiszen gyorsabban megy a felejtés.

Amikor én voltam gyerek, a tankönyvekre vigyáznunk kellett, mindenki azt kommunikálta, azokban hasznos tudásanyag van, később, évek múlva is szükségünk lehet rá. Még felsőben vagy gimnáziumban is, amikor volt tanár, aki megtanított a könnyebb tanulás érdekében arra, hogy a hívó szavakat alá kell húzni, fejvesztés terhe mellett csak jól radírozható ceruzával volt szabad ezt tenni. Manapság viszont szinte naponta találkozom azzal, hogy a tankönyvet kipreparálni, a feladatokat megoldani csak tollal szabad. Az én szememben ez a gyakorlat a tankönyv értékének megkérdőjelezése, azt sugallja, hogy azok értéktelen dolgok és úgysem lesz rá szükség a jövőben.

Szakemberek persze lassan évtizedek óta ezt mondják, a nemzetközi szakmai közvélekedés szerint a tananyag megtanítását fel kellene váltania a kompetenciák fejlesztésének. A magyar pedagógus társadalom gyakorlatilag hang nélkül lenyelte a tananyagközpontú új NAT-ot, nyilván el kellene fogadnia ezzel együtt a tankönyvekben összeszedett tananyag mindenekfelettiségét is. Miért hát a tankönyv értékének leminősítése. Vagy a pedagógus gyereke otthon már a mesekönyveket is tollal firkálni tanulja? Nem hiszem. Egyszerűen arról van szó, ezt így a tanárok nem gondolják végig. Hátha majd most.

A bejegyzés trackback címe:

https://tankonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr797644792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DupcsikcsabaRepárszkyildi 2015.07.24. 15:39:43

A tollhoz ragaszkodás érthetetlen, de munkatankönyv kapcsán értékválságról beszélni egy 6-7 éves gyereknél tán túlzás. Egy iskolás gyerek megtanulja, hogy az iskola nem ovi, a munkatankönyv meg nem mesekönyv/apa-anya szakkönyve/album/szépirodalom stb....Nekünk kifejezetten tetszenek az alsós munkatankönyvek és munkafüzetszerű tankönyvek, hiába mi nagyon rég jártunk alsóba...A munkatankönyvek nem tiltják az egyéb eszközöket, mint csomagolópapír vagy épp számítógép...A "kedvező hatású nehézségekhez" csak annyit, hogy nagyon sok gyereknek egy munkáltató tankönyv használata is megugorhatatlan akadály vagy minimum nehezített pálya, komoly kihívás. A munkatankönyvnek vagy munkáltató tankönyvnek nem az a lényege, hogy előcsócsálja a tananyagot, hanem, hogy a többféle információmorzsát és az információszerzésnek többféle módját, ötletét (lásd kompetenciafejlesztés) kínálja fel, épp, hogy válogatni lehessen belőle, például a differenciált oktatás érdekében. Mi ezen alapelv alapján dolgoztuk ki az Élő történelem sorozatot, nem azért, hogy elkényelmesítsük a diákokat és a kollégákat. Bár azt gondoljuk, hogy ma sok okból annak is van létjogosultsága, ha valaki azt igényli, hogy egy ilyen könyv megkönnyítse a tanár és bizony sok diák dolgát...